ÉV VÉGE ELŐTT

Igen, mostmár ez a legközelebbi. A karácsony eltelt, sok készülődés és jövés-menéssel, meg ünnepi izgalmakkal. Sokan mondogatják, hogy a karácsony a család ünnepe is, mert olyankor a legtöbben megkeresik családtagjaikat, a szülőket, vagy nagyszülőket, hogy együtt töltsenek pár órát az ünnepből. Valahogy így volt ebben az évben nálunk is, most itthon töltöttük az ünnepet gyermekeink nagy részével  mert csak az Edith lányunk és családja nem tudtak most haza jönni ebben az évben. Előbb a középső fiunk, Dávid jött haza Franciaországból, ahol dolgozni van, majd Zoliék Pécssomogyról az ünnep végén. Számunkra nagy öröm volt, a találkozás, az unokák, hogy újra láthattuk őket. Most amikor már néhány nap van az évből hátra, hálásak vagyunk mindazért amit ebben az évben adott az Úr, amit tett velünk, értünk. Sok bajtól, veszélyben megőrzött, megvédte lábainkat a botlástól, elcsúszástól, legyen Övé mindenért a dicsőség!

ADVENTBEN

Az advent nekünk földi embereknek várakozást jelent. Visszaemlékezünk a mostmár több mint kétezer éves beteljesedésre, ami akkor bár nem túl nyilvánosan történt meg. Ma, amikor a Gyülekezet szintén adventbe van, várakozunk. Várjuk Vőlegényünk, a mi Urunk Jézus Krisztus visszajövetelét. A várakozásunk azonban nem lehet passzív, hanem aktív kell legyen. Azért aktív, mert ezt tanította a mi Urunk : - boldog az a szolga akit amikor az ő ura megjő, munkába talál. Segíts meg Urunk, hogy a ránk bízott munkát végezzük minden időben, hogy amikor visszajössz a Te munkádba találj!

A HARGITA TÁBORNÁL VOLTUNK

 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban ! - ezt mondhatjuk mi is, mivel Ő méltó arra, hogy Neki köszönjük meg, hogy elkezd olyan dolgokat amikre nekünk szükségünk van. Igen, Ő az aki indította Efraim testvérünket arra, hogy megfújja a kürtöt  a gyülekezőre. Régen vártunk már erre többen is, mert meggyőződésünk szerint nagyon nagy szükségünk van lelki megújulásra, ébredésre. Erre hívott a kűrt szava, ezért gyülekeztünk össze, és voltunk együtt péntek estétől vasárnap délutánig. A mi Urunk hűséges és szerető Isten, megajándékozott bennünket  az Ő jelenlétével ezen az alkalmon.

 Hisszük, hogy imáinkra válaszol, elküldi a felüdülés idejét mindnyájunk számára, együtt imádkoztunk, sírtunk, könyörögtünk az Úr előtt, énekekkel is magasztaltuk Őt a szabadításért amibe részesített valamennyiünket, áldva legyen az Ő szent neve!

Ez egy kezdet volt, a folytatásáért is imádkoztunk, kitartásért az előttünk álló és ránk váró helyzetekben. Azzal a meggyőződéssel jöttünk el, hogy Ő, Aki elkezdte a jó munkát, folytatni is fogja bennünk és bevégzi a Krisztus Jézusnak a mi Urunknak dicsőséges napjára. Jó volt együtt lenni, együtt elvenni áldásokat az Úr kezéből, hisszük, hogy Ő velünk lesz, vezetésért és bölcsességért, bátorságért imádkozunk a jövőt nézve. Köszönet és hála Neked Uram mindenért!

NOVEMBERI ESEMÉNYEK

 Szinte három év után, sikerűlt az Úr kegyelméből meglátogatni a tasnádi roma gyülekezetet, akikkel régi jó kapcsolatok fűznek össze. 2001 tavaszán volt amikor a Nagyvárad - Szatmár útvonal annyira rossz volt, hogy más irányt választva Tasnád felé mentem Szatmárra. A Cservölgyön átmenve sok ember, gyermekek és felnőttek ültek az út mellett. Miután jó néhány alkalommal átmentem, elkezdtem imádkozni értük. Majd megtörtént az is, hogy integetni kezdtünk egymásnak. Mivel hetente mentem, volt amikor kétszer is, már végül megismertek amikor újra arra mentem. Aztán egyszer megálltam. Beszélgetni kezdtünk, majd a következő tavaszon levetítettük a Jézus élete filmet a
szabadban, sötétedés beállta után, így kezdődött el.

 Majd a filmvetítések után tovább látogattam őket, engedélyt kérve Bukarestből erre, mert valakire rá kellett volna bíznom. Hosszú keresgélés várakozás kezdődött, de Izsák helyett Ismáel született meg elősször. Azóta elteltek az évek, de azok akik az első nyolc közt bemerítkeztek, öttel találkozhattam. Nagy öröm volt nekik is, meg nekünk is. Ma egy kicsi saját épülete van a helyi gyülekezetnek, annak idején valakinek a családi otthonába gyömöszölődtünk be sokszor harmincan is.
Ferenczi Béla testvérrel együtt szolgálva töltöttük az estét a gyülekezettel és annak Urával.

 Kovásznára mentünk egy gyógykezelésre, Ruben unokánkat is elvittük magunkkal, a Kovászna hotelbe laktunk, ott voltak a kezeléseink is naponta. Néha kimentünk a parkba, a fortyogót, borvízkutakat meg a játszóteret látogattuk meg.

 Az elmúlt vasárnapra vendégeink voltak Kaliforniából. Don Arneson lelkipásztor jött el szerbiai látogatását és szolgálati útját megszakítva azért, hogy láthasson bennünket meg a kovásznai gyülekezetet is. Három éve voltunk ott együtt, de mivel most nem voltunk itthon Nagyváradon, utánunk jöttek Kovásznára ő, Chris és Thomas Szerbiából Nagybecskerekről. Ezzel a tudomásomra hozott Don valamit. Azt, hogy igazi barát, aki nem megy el mellettem ha már közelbe ért. Nem  a második mérföldet tette meg egy hello-ért, ahogy ők mondják, hanem csaknem négyszázat. Az Úr áldja meg őt is és további szolgálatát Szerbiában!

ŐSZI GONDOLATOK

Amikor a mezők kezdenek lilás színű virágoktól pompázni, az erdők meg aranyszínű, rozsdás öltözetbe burkolóznak, az ősz közeledtét jelzi, amellyel együtt az év vége is elérkezik hamarosan. Megint eltelt egy év- ezt mondjuk utánna, a szép természet mulandóságával azt hirdeti nekünk, hogy minden mulandó ebben a világban amelyben élünk, sőt saját magunkra is kell gondoljunk. Ha telik az idő, ha elmúlik is az év, csak jól, értelmesen teljen, amit tettünk a mulandó életünkben tegyük igazi befektetésként az örökkévalókért. Adja meg a mi Urunk ezt mindnyájunknak, hogy így legyen!

ÚJ OLDALT INDIOTTAM

Még a nyár derekán történt amikor valaki arra kért, hogy távolítsak el néhány mondatot a bejegyzésemből, mert..... Azt válaszoltam, hogy nem teszem. Ha cenzúra alá kerülnek még a gondolataink is, akkor hol is tartunk? - feltehetem a kérdést! Lelki életünk ege néha felhős, nem látjuk mindig a napot. Azonban a tegnap sikerült ennek a blognak a főcímét, nevét megváltoztatni, ezentúl nem vajdasági híreket beszámolókat írok, hanem itthoniakat. Erre a télre nem megyünk vissza a Vajdaságba, ezért nem láttam értelmét azon a néven futtatni ezt a blogot. Hogy mi történt? - nem kezdek hosszú magyarázatokba, nyakatekert kacifántos kifejezésekkel leírni ezt, csak ennyit írhatok ide. Ha Isten gyermekei vagyunk, el kell fogadjuk azt, hogy mindazok akik újjászülettek és szintén kapták ezt a hatalmat, azokban ott lakik a Szent Szellem, aki személyesen vezet bennünket. Nagyon sok szellemi támadásnak voltunk kitéve, több imafedezetre lett volna szükségünk, mivel ezt nem kaptuk meg, itthon maradunk. Ha talán majd valamikor a jövőbe a Szent Szellem úgy vezet, hogy visszamenjünk, akkor majd vissza  fogunk menni, de addig itthon dolgozunk, van itt is tennivaló bőven. Ha valakik szeretnétek értünk imádkozni, szeretnétek az imakéréseinket megtudni, akkor kérlek jelezzetek vissza, és akkor tegyétek ezt, mert szükségünk van erre, áldjon meg Benneteket az Úr!

EGYÜTT ÖRÜLTÜNK AZ ÖRÜLŐKKEL

 Egy hosszabb idő után találkozhattunk újra Péter  István és Enikő testvéreinkkel meg a két lányukkal Lilla és Eszterrel. 2012 október 14-én Békésre mentünk át, hogy meglátogassuk őket, mivel nemrégen átköltöztek Sarmaságról, hogy a békési gyülekezetet pásztorolják. A beiktatásra nem tudtunk átmenni, mivel már elígérkeztünk korábban másfelé, de nem akartuk, hogy ne pótolhassuk ezt be. Ezért hát amiután egyeztettünk ez a dátum lett ami mindkettőnknek megfelelt. Már készülődtünk amikor megtudtuk, hogy a békési testvériség azon a vasárnapon hálaadó napot fog tartani  Ez még inkább örömet jelentett számunkra, mivel nem csupán testvéri, baráti találkozás lett ez  az alkalom, hanem ünneplés is az ottani testvériséggel. Délelőtt és délután egyaránt adhattunk együtt hálát Urunknak, együtt örültünk és köszöntük meg Őneki  a sok jót, különösen Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust, az üdvösséget amit Ő szerzett meg a mi számunkra. Legyen Övé mindenért a dicsőség!

KÖZÖS TÁBOR A VAJDASÁGIAKKAL

Amint írtam még régebben, valamikor júniusban, hogy készülünk egy közös táborozásra az új-aradi gyülekezet fiataljaival meg a vajdaságiakkal, hála az Úrnak sikerült egy szép csoportnak eljönni erre az alkalomra. Tizenkilenc fiatalnak sikerült eljönni erre az egyhetes táborozásra, ami első közös táborozás, alkalom volt amikor erdélyi és vajdasági fiatalok törekedtek arra, hogy közösen töltsenek ilyen formában időt. Kapcsolat építés, közeledés, tervezés a jövőre, mit tehetünk majd együtt? - ezek voltak amik többet is közülünk foglalkoztattak. A vajdaságiak számára ez a tábor olyan hét volt, amihez vállalták ők is, hogy a költségeik nagy részét fizetik. Szerettem volna támogatókat találni számukra, de csupán egyetlen ismerősünk, személyes támogatónk volt aki vállalta azt, hogy besegít egy összeggel a vajdaságiak költségeibe. Ez  a támogatónk, egy idős, nyugdíjas testvérnő Minnesota államból, aki a Campus Crusade for Christ szolgálatait és munkásait régóta támogatja, bennünket 2006 óta támogat rendszeresen. Ezt a képet ami itt a vajdasági csoporttal készült elküldtem neki is egy beszámolóval együtt, hogy lássa is azoknak arcát akiknek a táborozási költségeibe segített. Számára nagy öröm volt, hogy része lehetett mások örömének, mert ő is meg van győződve arról, hogy aki másokat felüdít, maga is üdül.Legyen az Úré a dicsőség mindenért! Szeretném itt újra elmondani azt, hogy most erre a ránk következő télre nem tudjuk vállalni a vajdasági missziót, mivel januártól vissza kell menjek az Alege Viata-ba dolgozni. Reméljük, hogy itthon is fogunk találni lehetőséget a lelki szolgálatra, lelki munkára, akárcsak korábban is már, hiszen a mielőtt a Vajdaságba mentünk, mielőtt az Alege Viata-val dolgoztunk, idehaza Erdélyben szolgáltunk az Úrnak azzal amire Ő elhívott az újjászületésünktől elkezdve, úgyhogy ezt folytatjuk tovább az Ő kegyelméből. Szívünk hálával van tele az Úr felé mindazért amibe beavatott bennünket, legyen Övé a dicsőség!

ITTHON ERDÉLYBEN

Murza házaspár

Irénke éppen elbúcsúzik Dana és Otnieltől

Amikor ez az év került szóba  két-három évvel ezelőtt, sokan, szerte a nagyvilágban, rettegve gondoltak rá, mert bedőltek baljóslatú hazugságoknak, melyek szerint ebben az évben eljön a világ vége. Sokan már az év küszöbén elkezdtek félni, mi lesz ha mégis? Hogy a világ vége nem jött még el mindeddig, ezt láthatjuk, de sok mindennek eljött a vége ebben az évben. Sokan pontot kell tegyenek  egy-egy fejezet végeként, az eddigiek után ami már csak volt. Ez nemcsak a mi esetünkben igaz, de sokaknak másoknak is, másfelé. A mi számunkra a missziós munkánk, szolgálatunk esetéről beszélek, ahol az a szolgálat megszűnt amiben dolgoztunk idehaza 20 éven át. Június 1-én lezárult, mi elbúcsúztunk, május 23-án az AVA rövidített nevén (Alege Viata Acoperire) ismert szolgálattól miután azok akik még megmaradtunk részt vettünk ezen az alkalmon. Hogy mi történt? - ez nem a nyilvánosság elé való ezen a helyen, de akiket érdekel azok közül akik akár nekünk, vagy másoknak a támogatóik voltak, ha megkeresnek egy levélben, telefon hívással, vagy másként, szívesen megosztom veletek, de csak akkor, ha akartok komolyan imádkozni is értünk. Szükségünk van az Úr vezetésére ezen a területen idehaza is , de ami a Vajdaságot illeti ott is, mert valószínűnek látjuk, hogy az a szolgálat amit Bácskossuthfalván végeztünk két télen át , meg egy-egy héten, vagy hétvégeken, az is lejárt, azt is be kell fejezzük. Márciusba volt, ha jól emlékszem, amikor utoljára írtam erre a blogra,és annak szinte három hónapja, és nem tudom ha vajdasági hírekkel fogok-e még szolgálni, mint ezelőtt, kivéve, hogy az ottani megindult ifjúsági csoportnak ígéretet tettünk, hogy áthozzunk néhányukat a Sallai lelkipásztor házaspárral együtt tartandó ifjúsági táborozásra Menyházára. Nagyon kérünk Benneteket, akik szoktátok olvasni a blogunkat, hogy imádkozzatok értünk. Imádkozzatok a vajdasági misszióért is, ahova szükség lenne állandó jellegű lelki segítségre a szolgálatban, de más feltételek mellett, mint ahogyan mi voltunk, egészséges és biblikus megegyezés alapján, egészséges és biblikus alapokra helyezett missziós munkába. Tehát előreláthatóan, csak augusztus derekán jelentkezünk újra, a tábori hét után, addig is kívánjuk Istenünk gazdag áldásait az életetekre. Testvéri szeretettel a Tóth házaspár

ISMÉT A VAJDASÁGBAN

Ahogyan az utolsó bejegyzésem alkalmával jeleztem, hogy készülünk a Vajdaságba, azóta már itt vagyunk negyedik napja. Igen, itt vagyunk, és méghozzá öten jöttünk! Csodálatos a mi Urunk, az Ő útjai kikutathatatlanok, sokszor felfoghatatlanok és nem értjük meg azokat. Indulásunk utolsó előtti napján történt, amikor már letettünk arról, hogy valaki jönne velünk, mégis visszajelzett a Piroska, hogy eljönne. Örültünk nagyon ennek a hírnek. Igyekeztünk dolgainkat lerendezni, hogy minden akadály nélkül eljöhessünk, és éppen amikor szerdán délután a kertből jól elfáradva tértünk haza, csengett a telefonom és Dani Eunikával néhány perc múlva ott voltak nálunk. Rájuk kérdeztünk egyenesen, ha dolgoznak, milyen az időbeosztásuk, ezután abba egyeztünk meg, hogy másnapig eldöntik, hogy jöjjenek-e velünk most erre az útra. Piroskát vissza is hívtam, hogy megbeszéljék az útjukat Nagyváradig, aztán pénteken délelőtt tíz óra körül el is indultunk. Mivel még mindig nincs fényképezőgépem, de talán holnapra igen, ezért fotókat csak a következő bejegyzéskor teszek majd fel. Addig gondolkozzatok, kik is akikről itt írok? Ugyanakkor imádkozzatok értünk, mert itt dúl egy csúnya virrusos járvány. Irénke ma egész nap az ágyba maradt, nem bír felkelni, lázas, köhög, a végtatjai fájnak. Köszönjük imáitokat, az Úr áldjon meg benneteket! -hittestvéreitek Zoli és Irénke

ITTHON ERDÉLYBEN ÚJRA EGY IDEIG

Február utolsó napján, szerdán este haza kellett jöjjünk, mert Irénke rosszul érezte magát egy ideje. A testvérek megpróbáltak segíteni, de nem sok eredménnyel, emiatt döntöttünk így. Azóta szinte a jó két heti időszak amit itthon töltöttünk sok lótás - futással telt el, kicseréltem a jogosítványomat is közben, mert lejáróban volt. A jövő pénteken ha az Úr is úgy akarja és élünk szeretnénk visszamenni egy rövidebb időre, reméljük csak lesznek még valakik akik elkísérnek bennünket.Mivel éppen csak viszontlátásra köszöntünk el, nem is búcsúzkodtunk, ezért akik visszavárnak, a lelkipásztorok és a gyülekezetek, idősebbek, fiatalabbak, barátkozók és testvérek, alig várjuk, hogy tényleg újból találkozzunk ez után az időszak után megint.

FRISS HÍREINK A VAJDASÁGBÓL

Szinte majdnem egy hónapja, hogy legutóbb volt időm bejegyezni ami akkor volt.Nagyon felgyorsultak az események, hála az Úrnak a hét minden napjára jutott valami. Esténkénti összejövetelek, alkalmak, közösség, bibliaóra, képzések, vagy itt Bácskossuthfalván, vagy Kishegyesen, vagy Csantavéren, és Pacséron. Ebben az évben nagyon sok lehetőség nyílt itt helyben, de nem akartuk elhanyagolni sem Pacsért, sem Kishegyest, sem Csantavért. Nyúl Zoltán testvér szintén nagyon elfoglalt volt ezen a télen, mivel nagy volt a hideg, a hó, sokan fordultak hozzá segítség végett, rengeteget kellett utazzon, a sok felkérésnek eleget tenni emberfeletti munka volt amit végzett. Aztán ott voltak a menekültek, akiket egyszer berakott a Vörös Kereszt fedél alá, megszánva és emberszámba nézve őket, aztán meg kirakta újra a szabad ég alá mihelyst csökkent a fagyás veszélye.Miféle politika volt ebbe? - ki lát bele? Folytattuk a fiatalokkal a péntek esti ifjúsági alkalmakat is, majd a múlt pénteken arra kértek, ha lehetséges lenne abban segíteni nekik, hogy hármójuknak ifjúsági vezetői útmutatást, tanácsolást, képzést tartsak. Szomorúan írom ezeket a sorokat, mert bár írtam, telefonáltam, kértem a segítséget, de sehonnan semmi válasz nem jött, mint sok más egyébre sem. Tudja az Úr mi miért van, és azt is, hogy miért alszik az Ő Gyülekezete az Ő visszajövetele előtt. Vajon miért felejtettük el :            - " boldog az a szolga akit az ő Ura amikor megjő munkába talál"  ... miért nem akarunk boldog szolgák lenni? Miért gyűjtünk kincset magunknak az utolsó napokban, olyat, amit a rozsda és a moly megemészt ?
Megírtam a beszámolót is már az elmúlt három hónapról, amit még kiegészítek az utolsó héttel, azt is elküldtem sokfelé mint SOS-t de mindeddig senki se válaszolt rá. De nem akarok itt panaszkodni, hanem megköszönni a mi Urunknak Aki méltónak talált arra, hogy kegyelmet adjon nekünk, az Ő szolgái közül legkissebbeknek, hogy az Ő evangéliumának titkát hírdethettük itt a Vajdaságban ezen a télen is. Legyen Övé mindenért a hála amikben megengedte nekünk, hogy láthassuk amit Ő tesz, és Vele együtt dolgozhattunk. Övé a köszönet mindenért örökké !

20 ÉVES MEGEMLÉKEZÉS

1992 januárjában volt amikor Veress Ernő lelkipásztor testvérünk ajánlatára igent mondtam a Virgil Anderson felkérésére, hogy kezdjünk el dolgozni a Jézus élete filmmel. Bár sokan ezt "kis film"-nek titulálták, de az Úr képes volt arra , hogy nagy dolgokat vigyen véghez ezáltal. Ezen a képen ami a kezdetekben volt, április 8-án pontosabban 1992-ben elősször találkoztunk az egész országból mind a 25 házaspár, akik az ország különböző megyéibe dolgoztunk. Egy Románia térkép elé állva készült ez a fotó, Irénke az ujját Nagyváradra helyezte, hogy lássák honnan vagyunk. A 25 házaspárból akkor csak mi voltunk akik a magyar részen dolgoztunk, időközökben ezután bedolgozott még három másik is, a Bondorék Marosvásárhelyről, Fejér Sándorék Kovásznáról, majd a Kövendi Leventéék Csíkszeredából . Dolgozhattunk ez idő alatt többféle szolgálatban a Válaszd az Életet Missziótársulattal amelyiknek mai napig is bedolgozói vagyunk.
 Legmaradandóbb a magyar egyetemisták közt  2005-ben megkezdett szolgálatunk volt, ahol ma három teljes idejű munkatársunk tevékenykedik, Levente, Adél és Hajni.  Eltelt azóta húsz kerek esztendő, és mind a mai napig telve van szívünk hálával az Úr iránt Aki annyi sok áldásban részesített ez egész idő alatt. Ha akkor nem fogadjuk el a kicsi szolgálatra való meghívást, nem tudom, hol lennénk ma. Nem tudjuk megköszönni Urunknak, nincsen elég szavunk erre, hálánkat méltóképpen kifejezni lehetetlen azért amit tett értünk, velünk. Ugyanakkor hálásak vagyunk Ernő testvérünkért aki látnoki vezetőnk volt és nem nézett túl rajtunk, hanem egy esélyt adott számunkra a szolgálatra. Áldja meg Urunk amit az évek során elvégzett, bárhol, bárkiben, akik közt és akik felé szolgálhattunk. Áldja meg Ernő testvérünket is, aki nemcsak a mi életünkre nézve volt áldás, de sokak mások számára is az ő szolgálati ideje alatt. Amikor ezeket a sorokat írjuk innen a Vajdaságból emlékezünk arra amit Urunk tett az elmúlt húsz év távlatában, Neki adunk dicsőséget mindenért, de egyben hadd kérjelek is Benneteket drága testvéreink, hogy imádkozzatok értünk! Hadd zárjam eme megemlékezésünket azzal: SOLI DEO GLORIA !!!

IMAKÉRÉSEK

Ezt a bejegyzést azért írom, most mert nagyon nagy szükségét látjuk annak, hogy minél többen támogassanak bennünket imádságban. Testvéreink, kérünk titeket az Úr Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, hogy tusakodjatok velünk együtt az imádkozásokban, hogy a fiataljaink akik elindultak ne hátráljanak meg, hanem jussanak el a döntésre Krisztus mellett, meggyökerezzenek és alaposakká váljanak a hitben, tudjunk a Szent Lélekre figyelve szolgálni feléjük, vegyük észre lelki szükségeiket. Van egy testvérpár, Daniella és Dóra, akik a tavaly is jövögettek a gyülekezeti alkalmakra, az ifjúságira is eljöttek az első alkalomtól, de a múlt pénteken Dóra elmondta, hogy milyen megrázó esemény történt a családjukban. Csütörtökön délután a szüleik azzal fogadták őket, hogy úgy döntöttek, hogy elválnak. Van még egy fiú testvérük, ő az anyjával elköltöznek le Dél Szerbiába, a lányok az apjukkal maradnak. Kész tényként közölték ezt velük, ami derült égből villámcsapásként sokkolta őket. Egész nap csak sírni tudtak, Daniella, aki a nagyobbik, dolgozni ment azonnal bánatában, Dóra most hetedikes. Imádkozzatok kérünk titeket értük, hogy az őket ért megrázkódtatás  ne törje derékba hitüket. Köszönjük megértéseteket! testvéreitek Zoli és Irénke  

ÚJ HÍREK - VÁLTOZÁSOK

1995 kora tavaszán történt, amikor több mint egy hetet töltöttem itt a Vajdaságban.Amikor ideérkeztem annak idején még hó volt, de elkezdett olvadni, majd kibújtak a hóvirágok azonnal ahogy leolvadt annyira.Amint az utcán mentem végig, minden ház előtt a kiskertekben ott virítottak, fehérlő fejüket kidugva jelezték az új élet elindulását.
 Ahogy ebben az évben telnek a napok, sokan a havat, a jeget, a fagyot várják, de ezzel ellentétben a meleg hatására elindulnak az első dísznövények rügyezni, bimbózni, és bár mitse ígér bimbója, pompás lesz a virág egy napon.Az a kép legfelül, az is itt az imaház udvarában levő kiskertben látható virág ! Télen is nyilanak virágok. Ebben az újévben új áldások kezdtek ránk áradni Atyánk mennyei tárházából. Az Ő Szelleme megmozdul az alkalmakon, válaszol a régóta várt tékozlók haza térése által, akik lendülettel indulnak neki az új életnek. Rügyezést, bimbózást láthatunk, bár a jeges merevség nem tűnt még el, de az imádkozók kitartó könyörgésére eljön a válasz a mennyből. Ébredeznek fiataljaink Bácskossuthfalván is és Pacséron egyaránt. Tegnap átéltünk egy csodát ami sok-sok imádságra volt válasz. Reggel, amikor ezt a képet készítettem, szépen sütött a nap, meleg volt, még a legyek is előbújtak, de délutánra beborult, és öt óra után viharos szél kezdett fújni, majd  havas eső és hó hullt. Hat órára lett meghirdetve az első ifjúsági alkalom, de alaposan keresztény válogató idő kezdett lenni, és Sára aki a fő mozgatója volt ennek az alkalomnak, úgy gondolta, hogy ha ketten, hárman legalább eljönnek.....hát akkor is megéri.Nagy meglepetésére több mint tízen jöttek össze a fiatalok itt a Betlehembe, pontosabban, vele együtt tizenketten!

 Ezen a képen láthatók jobbról balra: -Sára, Bogi, Anna, feleségem Irénke, Viktória, Nikoletta, Daniella és Brigitta, majd Krisztián , de előtte még ott űlt két leány akik a legalsó képen látszanak, Arnolddal együtt aki a tavaly Irénkének a fogadott fia volt, a bátyjával Árpival, aki sajnos a tavasz óta nem jár a gyülekezetbe. Bár nagyon tehetséges fiatalember, és be is van merítkezve, de meghátrált, mivel néhány dolgot nem volt hajlandó letenni, ezek pedig vissza húzták őt. A középső képen jobbról ott öl Gábor, a Sára unoka testvére Pacsérról, aki komolyan elindult keresni nemrégen, de szükséges hogy engedelmeskedjen az Úrnak, hogy elvégezze a teljes odaszánást az életében, ugyanakkor őneki ezenkívül
 még sokkal többre is szüksége van.

 Kérünk benneteket, akik ezeket a sorokat olvassátok, hogy imádkozzatok velünk együtt ezeknek a fiataloknak igazi, határozott elindulásáért, ugyanakkor azért is, hogy az Úr kűldjön egy ifjúsági munkást mielőbb, sűrgősen, ide a Vajdaságba, nem szeretnénk csak elkezdenni és aztán hagyni összedőlni ami elindul. Tavalyi ittlétünkkor Kishegyesen indultak meg hasonlóan a fiatalok amikor Erdő Levente is itt volt velünk. Elmentünk, folytatása nem volt, ma közülük senki se jön el az alkalmakra.Itt nagy szükség van egy fiatal házaspárra akik az ifjúsági szolgálatokra kaptak elhívást és kűldetést is ide. Óh Uram, kűldj munkásokat a Te aratásodba!

ÚJ KEZDETEK AZ ÚJÉVBEN

Amikor eljön az Újév sokszor új döntésekkel indulnak neki némelyek, mások folytatják amit korábban már elkezdtek. A tavaly decemberben amiután visszatértünk elkezdtünk egy csoportos képzést két különböző helyiségből levő testvérekkel. Az itt látható képen a következők láthatók, balról jobbra: Kovács Árpád, Kara Zoltán, Füstös Tibor, Fayferity Lajos, elől balról Hajdu Erzsébet, Kara Éva, Fayferity Eszter, Kiss Erzsébet  és Király Margit jobb oldalon legelől. Minden héten csütörtök este átmegyünk öten Bácskossuthfalváról, hogy a másik kishegyesi öt testvérünkkel tartsuk meg ezeket a képzéseket . A jövő héten azonban egy másik csoporttal is el kell kezdjük, akiknek az időbeosztása nem egyezik ezzel a csoporttal, ők Pacsérról és szintén innen Bácskossuthfalváról lesznek. Kérünk benneteket, imádkozzatok értük, hogy kitartsanak, ne zavarja meg őket semmi  "közbejött" valami. Ugyanakkor azért is, hogy amit tanulnak azt képesek legyenek hasznosítanni minden napi életükben, szolgálatuk legyen megáldva az Úrtól, vezetve Szent Lelkétől!

ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOK

Eljött az Újesztendő,sokan várták, sokan nem, de egy évet magunk mögött hagytunk, naptárt kell cseréljünk, és hála az Úrnak érte, mivel ez annak a jele, hogy életben vagyunk. Ahogy az éjfél elmúlt a telefonok elkezdtek jelezni, jöttek az üzenetek, sok jókívánság erre az évre is amiket ismerőseink kűldtek otthonról. Mi is írtunk üzeneteket, jót kívántunk családunk tagjainak, testvéreinknek, barátaink és ismerőseinknek. Itt most ebben a bejegyzésben is azt kívánjuk mindazok számára akik elolvassátok sorainkat, hogy ebben az évben adjon az Úr sok-sok áldást, annyit amennyit eltudtok viselni, annyi örömet amennyivel életetek beteljesedett és kiegyensúlyozott lesz, és mindazokból amikre még szükségetek van, hogy úgy virruljatok mint ez a virág amelyik decemberben is a hideg és fagy ellenére is pompázik. Ezt kívánjuk számotokra innen a Vajdaságból  Zoli és Irénke