FRISS HÍREINK A VAJDASÁGBÓL

Szinte majdnem egy hónapja, hogy legutóbb volt időm bejegyezni ami akkor volt.Nagyon felgyorsultak az események, hála az Úrnak a hét minden napjára jutott valami. Esténkénti összejövetelek, alkalmak, közösség, bibliaóra, képzések, vagy itt Bácskossuthfalván, vagy Kishegyesen, vagy Csantavéren, és Pacséron. Ebben az évben nagyon sok lehetőség nyílt itt helyben, de nem akartuk elhanyagolni sem Pacsért, sem Kishegyest, sem Csantavért. Nyúl Zoltán testvér szintén nagyon elfoglalt volt ezen a télen, mivel nagy volt a hideg, a hó, sokan fordultak hozzá segítség végett, rengeteget kellett utazzon, a sok felkérésnek eleget tenni emberfeletti munka volt amit végzett. Aztán ott voltak a menekültek, akiket egyszer berakott a Vörös Kereszt fedél alá, megszánva és emberszámba nézve őket, aztán meg kirakta újra a szabad ég alá mihelyst csökkent a fagyás veszélye.Miféle politika volt ebbe? - ki lát bele? Folytattuk a fiatalokkal a péntek esti ifjúsági alkalmakat is, majd a múlt pénteken arra kértek, ha lehetséges lenne abban segíteni nekik, hogy hármójuknak ifjúsági vezetői útmutatást, tanácsolást, képzést tartsak. Szomorúan írom ezeket a sorokat, mert bár írtam, telefonáltam, kértem a segítséget, de sehonnan semmi válasz nem jött, mint sok más egyébre sem. Tudja az Úr mi miért van, és azt is, hogy miért alszik az Ő Gyülekezete az Ő visszajövetele előtt. Vajon miért felejtettük el :            - " boldog az a szolga akit az ő Ura amikor megjő munkába talál"  ... miért nem akarunk boldog szolgák lenni? Miért gyűjtünk kincset magunknak az utolsó napokban, olyat, amit a rozsda és a moly megemészt ?
Megírtam a beszámolót is már az elmúlt három hónapról, amit még kiegészítek az utolsó héttel, azt is elküldtem sokfelé mint SOS-t de mindeddig senki se válaszolt rá. De nem akarok itt panaszkodni, hanem megköszönni a mi Urunknak Aki méltónak talált arra, hogy kegyelmet adjon nekünk, az Ő szolgái közül legkissebbeknek, hogy az Ő evangéliumának titkát hírdethettük itt a Vajdaságban ezen a télen is. Legyen Övé mindenért a hála amikben megengedte nekünk, hogy láthassuk amit Ő tesz, és Vele együtt dolgozhattunk. Övé a köszönet mindenért örökké !

20 ÉVES MEGEMLÉKEZÉS

1992 januárjában volt amikor Veress Ernő lelkipásztor testvérünk ajánlatára igent mondtam a Virgil Anderson felkérésére, hogy kezdjünk el dolgozni a Jézus élete filmmel. Bár sokan ezt "kis film"-nek titulálták, de az Úr képes volt arra , hogy nagy dolgokat vigyen véghez ezáltal. Ezen a képen ami a kezdetekben volt, április 8-án pontosabban 1992-ben elősször találkoztunk az egész országból mind a 25 házaspár, akik az ország különböző megyéibe dolgoztunk. Egy Románia térkép elé állva készült ez a fotó, Irénke az ujját Nagyváradra helyezte, hogy lássák honnan vagyunk. A 25 házaspárból akkor csak mi voltunk akik a magyar részen dolgoztunk, időközökben ezután bedolgozott még három másik is, a Bondorék Marosvásárhelyről, Fejér Sándorék Kovásznáról, majd a Kövendi Leventéék Csíkszeredából . Dolgozhattunk ez idő alatt többféle szolgálatban a Válaszd az Életet Missziótársulattal amelyiknek mai napig is bedolgozói vagyunk.
 Legmaradandóbb a magyar egyetemisták közt  2005-ben megkezdett szolgálatunk volt, ahol ma három teljes idejű munkatársunk tevékenykedik, Levente, Adél és Hajni.  Eltelt azóta húsz kerek esztendő, és mind a mai napig telve van szívünk hálával az Úr iránt Aki annyi sok áldásban részesített ez egész idő alatt. Ha akkor nem fogadjuk el a kicsi szolgálatra való meghívást, nem tudom, hol lennénk ma. Nem tudjuk megköszönni Urunknak, nincsen elég szavunk erre, hálánkat méltóképpen kifejezni lehetetlen azért amit tett értünk, velünk. Ugyanakkor hálásak vagyunk Ernő testvérünkért aki látnoki vezetőnk volt és nem nézett túl rajtunk, hanem egy esélyt adott számunkra a szolgálatra. Áldja meg Urunk amit az évek során elvégzett, bárhol, bárkiben, akik közt és akik felé szolgálhattunk. Áldja meg Ernő testvérünket is, aki nemcsak a mi életünkre nézve volt áldás, de sokak mások számára is az ő szolgálati ideje alatt. Amikor ezeket a sorokat írjuk innen a Vajdaságból emlékezünk arra amit Urunk tett az elmúlt húsz év távlatában, Neki adunk dicsőséget mindenért, de egyben hadd kérjelek is Benneteket drága testvéreink, hogy imádkozzatok értünk! Hadd zárjam eme megemlékezésünket azzal: SOLI DEO GLORIA !!!