ÚJ OLDALT INDIOTTAM

Még a nyár derekán történt amikor valaki arra kért, hogy távolítsak el néhány mondatot a bejegyzésemből, mert..... Azt válaszoltam, hogy nem teszem. Ha cenzúra alá kerülnek még a gondolataink is, akkor hol is tartunk? - feltehetem a kérdést! Lelki életünk ege néha felhős, nem látjuk mindig a napot. Azonban a tegnap sikerült ennek a blognak a főcímét, nevét megváltoztatni, ezentúl nem vajdasági híreket beszámolókat írok, hanem itthoniakat. Erre a télre nem megyünk vissza a Vajdaságba, ezért nem láttam értelmét azon a néven futtatni ezt a blogot. Hogy mi történt? - nem kezdek hosszú magyarázatokba, nyakatekert kacifántos kifejezésekkel leírni ezt, csak ennyit írhatok ide. Ha Isten gyermekei vagyunk, el kell fogadjuk azt, hogy mindazok akik újjászülettek és szintén kapták ezt a hatalmat, azokban ott lakik a Szent Szellem, aki személyesen vezet bennünket. Nagyon sok szellemi támadásnak voltunk kitéve, több imafedezetre lett volna szükségünk, mivel ezt nem kaptuk meg, itthon maradunk. Ha talán majd valamikor a jövőbe a Szent Szellem úgy vezet, hogy visszamenjünk, akkor majd vissza  fogunk menni, de addig itthon dolgozunk, van itt is tennivaló bőven. Ha valakik szeretnétek értünk imádkozni, szeretnétek az imakéréseinket megtudni, akkor kérlek jelezzetek vissza, és akkor tegyétek ezt, mert szükségünk van erre, áldjon meg Benneteket az Úr!

EGYÜTT ÖRÜLTÜNK AZ ÖRÜLŐKKEL

 Egy hosszabb idő után találkozhattunk újra Péter  István és Enikő testvéreinkkel meg a két lányukkal Lilla és Eszterrel. 2012 október 14-én Békésre mentünk át, hogy meglátogassuk őket, mivel nemrégen átköltöztek Sarmaságról, hogy a békési gyülekezetet pásztorolják. A beiktatásra nem tudtunk átmenni, mivel már elígérkeztünk korábban másfelé, de nem akartuk, hogy ne pótolhassuk ezt be. Ezért hát amiután egyeztettünk ez a dátum lett ami mindkettőnknek megfelelt. Már készülődtünk amikor megtudtuk, hogy a békési testvériség azon a vasárnapon hálaadó napot fog tartani  Ez még inkább örömet jelentett számunkra, mivel nem csupán testvéri, baráti találkozás lett ez  az alkalom, hanem ünneplés is az ottani testvériséggel. Délelőtt és délután egyaránt adhattunk együtt hálát Urunknak, együtt örültünk és köszöntük meg Őneki  a sok jót, különösen Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust, az üdvösséget amit Ő szerzett meg a mi számunkra. Legyen Övé mindenért a dicsőség!

KÖZÖS TÁBOR A VAJDASÁGIAKKAL

Amint írtam még régebben, valamikor júniusban, hogy készülünk egy közös táborozásra az új-aradi gyülekezet fiataljaival meg a vajdaságiakkal, hála az Úrnak sikerült egy szép csoportnak eljönni erre az alkalomra. Tizenkilenc fiatalnak sikerült eljönni erre az egyhetes táborozásra, ami első közös táborozás, alkalom volt amikor erdélyi és vajdasági fiatalok törekedtek arra, hogy közösen töltsenek ilyen formában időt. Kapcsolat építés, közeledés, tervezés a jövőre, mit tehetünk majd együtt? - ezek voltak amik többet is közülünk foglalkoztattak. A vajdaságiak számára ez a tábor olyan hét volt, amihez vállalták ők is, hogy a költségeik nagy részét fizetik. Szerettem volna támogatókat találni számukra, de csupán egyetlen ismerősünk, személyes támogatónk volt aki vállalta azt, hogy besegít egy összeggel a vajdaságiak költségeibe. Ez  a támogatónk, egy idős, nyugdíjas testvérnő Minnesota államból, aki a Campus Crusade for Christ szolgálatait és munkásait régóta támogatja, bennünket 2006 óta támogat rendszeresen. Ezt a képet ami itt a vajdasági csoporttal készült elküldtem neki is egy beszámolóval együtt, hogy lássa is azoknak arcát akiknek a táborozási költségeibe segített. Számára nagy öröm volt, hogy része lehetett mások örömének, mert ő is meg van győződve arról, hogy aki másokat felüdít, maga is üdül.Legyen az Úré a dicsőség mindenért! Szeretném itt újra elmondani azt, hogy most erre a ránk következő télre nem tudjuk vállalni a vajdasági missziót, mivel januártól vissza kell menjek az Alege Viata-ba dolgozni. Reméljük, hogy itthon is fogunk találni lehetőséget a lelki szolgálatra, lelki munkára, akárcsak korábban is már, hiszen a mielőtt a Vajdaságba mentünk, mielőtt az Alege Viata-val dolgoztunk, idehaza Erdélyben szolgáltunk az Úrnak azzal amire Ő elhívott az újjászületésünktől elkezdve, úgyhogy ezt folytatjuk tovább az Ő kegyelméből. Szívünk hálával van tele az Úr felé mindazért amibe beavatott bennünket, legyen Övé a dicsőség!