2013. január 26., szombat

ÚJ ESEMÉNYEK AZ ÚJ ÉVBEN

Vasárnap délután volt, január 13-án. Vonatra kellett üljek és Bukarestbe mentem, mivel másnapra az Asociatia Alege Viata igazgatója gyűlésre hívott össze néhányunkat. Pontosan nem is tudtam milyen jellegű lesz ez a gyűlés, de örültem, hogy az év kezdetén találkozhatok néhánnyal a volt kollégáim közül. Bár az elmúlt két és fél évben előbb munkanélküli segélyen, majd előre hozott nyugdíjasként szerepeltem, a misszió vezetői nem feledkeztek meg rólam, ha valami fontosabb esemény volt értesítettek és elmehettem az alkalmakra. Hétfő reggel kilenctől kezdődött a gyűlés, de a vonatom több mint két órai késéssel ért be, úgyhogy szinte dél volt amire oda érkeztünk. Igen, a vonaton tudtam meg, hogy szatmári kollégám Ticu Balint is ott van, ezért együtt mentünk az irodák felé. A jövőről volt szó, hogyan tovább? Új stratégiát kell kidolgozni minden misszionáriusnak, ezen még dolgozom  jómagam is, hogyan tovább a magyar részen, de nemsoká kész leszek és feltöltöm ide a blogra is. Szintén ezt az alkalmat kihasználva, a gyűlés végeztével maradt még egy órám. A személyzeti osztályt kerestem meg és visszaállítottam a munkaviszonyomat a missziónkkal, úgyhogy újra teljes idejű munkás vagyok, de nyugdíjas is. Ameddig az Úr erőt és egészséget ad az életben, akarok tovább szolgálni az Ő munkájában. A tavaly nyár óta ezért imádkoztunk, döntenünk kellett, visszamegyünk-e a Vajdaságba, vagy pedig itthon fogjuk az Urat szolgálni? Vissza nem tudtunk menni amiatt mert előzőleg mind a két télen az itthoni missziónk, az Alege Viata fizette az autónk költségeit, az angliai 4H Misszió pedig az ottani költségeinkbe pótolt be, az itthoniaktól a Magyar Baptista Szövetségtől abszolút semmi anyagi segítséget nem kaptunk, a nyugdíjaink nagyrészt ott is felhasználtuk a költségeink fedezésére, mivel a Vajdaságba nagyon drága az élelem, sokszor átmentünk Magyarországra, hogy a konyhát feltöltsük, haza pedig azért jöttünk, hogy az autót töltsük fel üzemanyaggal. Mivel semmi biztató nem volt, ismerve a helyzetet, nem vághattunk neki. De hála az Úrnak érdemes volt várni, így itthon a Válaszd az Életet Missziótársulattal dolgozunk tovább. A következő bejegyzésnél majd többet fogok írni arról, hogy mit dolgozunk. Addig is kérünk benneteket, akik olvassátok a blogunkat, imádkozzatok értünk, hogy mindenben pontosan értsük meg Urunk akaratát. Mi is imádkozunk értetek és kívánjuk Istenünk gazdag áldásait életetekre, családotokra, szolgálatotokra, munkátokra és gyülekezetetekre, sok szeretettel Zoli és Irénke