TOVÁBB ELŐRE!

Akármennyire is beláthatatlan ami előttünk van, de ami elmúlt az többé soha nem tér vissza, ezért Azzal aki eddig velünk volt, tovább megyünk, mert Ő megígérte, hogy soha nem fog elhagyni bennünket, ha teljes szivünkkel ragaszkodunk Őhozzá.

ÚJBÓL A VAJDASÁGBAN

Igen, itt vagyunk újra! December elsején, vasárnap délután fél kettő körül értünk ide Kishegyesre, ahol ezt az időszakot töltjük ezen a télen. Bár most csak két hétre tudtunk jönni, mivel november 12-én be kellett feküdjek a kórházba otthon Nagyváradon. Ezért a jövő vasárnap délután hazamengyünk, mert december 16-án, hétfőn ellenőrzésre kell jelentkezzek a kardiológusnál. De addig még egy hetet itt töltünk, az itteni kicsiny gyülekezet életébe igyekszünk részt venni. Amikor lehetőség adódik, átmegyünk Csantavérre, az ottani testvérekkel találkozni. Ilyen alkalmunk volt ezen a héten kedden délután, amikor egy különleges imaalkalmat tartottunk az ébredésért, az itteni gyülekezetek megújulásáért. Nagyon áldott alkalom volt, szinte az egész délutánt imádkozással töltöttük, de úgy elrepült, mintha pár percet lettünk volna csak ott. Ezután a bibliaóra következett, ahol a megkezdett témát folytattuk, hogy tanuljunk az imádkozásról. Sok mindent írhatnék még erről a néhány napról, ami itt telt el, de csak két dolgot említek meg. Az egyik, hogy minden reggel imasétára megyünk Lajossal, a helyi gyülekezetből egy testvérrel, az ő házuknál vannak az alkalmak. Végig járjuk az utcákat, imádkozunk, sok imatémát hoz elénk az Úr. Itt is ébredésért, az emberekért akik azokban az utcákban laknak, a szegényekért, a munkanélküliekért, munkalehetőségekért, munkahelyekért, a vezetőkért, a közigazgatásért, iskoláért, a tanárok és tanulókért, a rendőrökért, a derékba tört házasságokért, meg hívőkért, akik elkezdték az Urral a kapcsolatukat, de feladták. Második amit meg szeretnék osztani, ma, szombaton, mivel december 7 van, megünnepeltük a 45. házassági évfordulónkat, kettesben. Bár ez a harmadik, amit itt a Vajdaságba ünnepeltünk. Urunk jó és kegyelmes volt hozzánk, megőrzött a 45 éven át, gondoskodott rólunk, megáldott bennünket, legyen az Övé a dicsősség!

Elkészült a hét különböző imatéma az imaalkalomra

Kishegyes hosszú utcái,sok lehetőség az imádkozásra

1968 december 7- 2013 december 7

ITTHONI ŐSZI NAPOK

Több ismerősünk, lelki testvérünk mondogatja mostanába, hogy nagyon gyorsan eltelt eddig ez az év. Egyet értek velük. Nemrégen kezdtük ezt az évet, és nemsokára a végére is érünk. Felgyorsult az idő talán? - vagy így teljesedik, be, hogy megrövidíttetnek a napok az utolsó időkben? Ki tudja a helyes választ? Valaki egészen biztosan, mindent tud, és eljön majd az idő amikor belátunk az Ő titkaiba. Ezen az őszön egy unokával több van az iskolában, Ruben elkezdte a felkészítő osztályt, az aranyhalak meg kereshetik a tó fenekén a búvóhelyet nemsokára

Ruben iskolás lett

Az aranyhalak

Meddig nem bújnak el a hideg elől?

Aztán   ahogyan egyre rövídebbek a napok és egyre többet kell fűteni, hogy meleg legyen a lakás, október ha hidegebbre fordul, észre vesszük-e az idő múlásával a figyelmeztetést? Felkészülünk-e alaposan arra amire fel kell jól készülni? Eljön a nap amikor időnk lejár és meg kell jelenjünk Krisztus ítélőszéke előtt. Akkor majd azt akarom hallani Tőle: " jól van jó és hűséges szolgám, kevesen voltál hű, többre bízlak ezután..." ezért imádkozom és szívem minden vágya ez. A te szívedé is?

VAJDASÁGI LÁTOGATÁS

Együtt Tibor és Marikával Csantavéren

A csantavéri templom előtt Feri és Annával

A szabadkai városháza előtt

Kishegyesen

A csantavéri gyülekezettel

 Hosszú  tervezgetés után sikerűlt egy rövídebb látogatásra elmenjünk újra a Vajdaságba. Azért volt hosszú, mert május óta csak interneten tarthattuk a kapcsolatot, aztán azért is mert sok sűrű programunk volt mindegyikőnknek a nyár folyamán. Nagy örömünkre szolgált, hogy testvéreinket viszont láthattuk Csantavéren, Kishegyesen és Topolyán is, majd Tiborékkal, Ferivel és Annával, akik elősször voltak a Vajdaságba, megnézhettük Szabadkát is. Bár az eső eleredt és rövidebbre kellettt fogjuk a látogatást, de imádkoztunk azért, hogy az Úr kűldje el a szellemi esőt, a megújulást, az ébredést száraz életünkre, hogy a Krisztus élete legyen látható és virruljon bennünk. Hallgass meg Urunk bennünket!

NYÁRI SZABADSÁGON

Amikor elérkezik a nyár, felgyorsulnak az események, a dolgok sűrűbbekké válnak. Ez a nyár eddig rendkivüli volt a sok tennivaló miatt, az unokákkal való elfoglatságok is tetőztek. Azonban mégis sikerült egy hosszabb hétvégére szabadságra menni. Ennek a teljes történetét majd egy következő könyvembe teszem közzé, itt csak annyit mondok el, hogy tapasztalhattuk Isten szerető kegyelmét, gondoskodását, válaszát az imákra, ugyanakkor láthattuk amit Ő alkotott, kezének csodás megvalósításait a teremtett világban, majd azt is amit az embernek adott bölcsesség által szintén az Ő magasztosságára  és annak bemutatására létre jöhetett. Szeretnék néhány képet megmutatni ezekből nektek is.

Ausztriai Alpok

A Dachsteini kilátón

Az örök hó birodalmában

A kilátón

A felvonó vége egyetlen alátámasztás nélkül a pályán

A pálya közepe táján

Családi esemény előtti kép

Apatárs, anyatárs

Márta és Kálmán esküvőjén

Márta és Kálmán

VAJDASÁGBA JÁRTUNK

Igaz, nem most volt. Május első vasárnapjára mentünk. Mivel szerettünk volna minél több drága testvérünket megkeresni, ezért pénteken, május harmadikán reggel fél kilenckor útra keltünk. Nagyszalonta-Méhkerék-Békéscsaba-Szeged-Röszke-Csantavér volt az irány. Nem tudjuk mi történt, olyan hirtelen értünk oda, hogy szinte nem is hittük el, fél tizenkettőre ottani idő szerint már ott voltunk. Nagyon jó beszélgetéseink voltak, beteglátogatásokra mentünk, ismerőseinket és barátainkat kerestük meg szombaton. Nagyon jó volt szombat reggel az imádkozásra menni, ugyanis csantavéri testvéreink csaknem egy éve minden reggel nyolctól összegyűlnek az ébredésért imádkozni. Vasárnap délelőtt Csantavéren, délután Kishegyesen este pedig Bácskossuthfalván szolgálhattunk. Nagy öröm volt számunkra ez a rövid idő, a találkozás testvéreinkkel.

Csantavéren

Csantavéren

Hajdú István Kishegyesről

Kishegyesen

Kishegyesen Lajos és Eszter házában

Irénke és Marika

Bácskossuthfalva

Bácskossuthfalva

Bácskossuthfalva

Kishegyesen

Áldja meg Urunk az Ő kicsi nyáját a Vajdaságban

Nemrégen amikor ezen a környéken jártam, megcsodáltam a hegyek tetején fehérlő hótakarót, ami kitartóan sziporkázott a reggeli napfényben. Sokszor bármennyire ragyogóan tűz ránk Krisztus melegének heve, szívünk fagyos marad, mert gőgösségünk, büszkeségünk magaslatai ellen állnak az olvadást, puhítást hozó szeretet hevének. Uram kérlek prófétai szavad hadd jusson el minden szívbe, hogy minden hegy és halom szálljon alá, legyenek a bércek rónákká, emelkedjenek fel a völgyek, legyenek az egyenetlenek egyenessé, hogy minden test lássa meg a Te szabadításod! ÁMEN

MISSZIÓS KONFERENCIA ELŐTT

Sok és hosszú hallgatás után sikerült végre megtörni a csendet. Az utolsó bejegyzés óta csaknem négy hónap telt el. Többnyire tél volt az elmúlt négy hónapban, majd egyből felváltotta a nyár. Hosszú tanácskozás folyt le amire megszületett a döntés, hogy ezt az alkalmat megtartsuk a jövő hónap elején. Most, amikor ezeket a sorokat írom, már két hét sincs hátra május 11-ig, amikor a Betlehem Baptista Gyülekezetben  AZ IMÁDKOZÁS ÁS A MISSZIÓ témakörű egész napos alkalmat tartjuk meg. Az alkalom főelőadója id. Veress Ernő nyugalmazott lelkipásztor testvérünk lesz. A két nagy fontosságú téma  mellett fórumbeszélgetés is lesz, valamint közös ebéd is az alkalmak közt. A bihari misszió kerületbe tartozó összes körzet lelkipásztorainak meghívókat küldtünk  amilyen ezen a képen is látható, meg egy levelet is a missziós kerület vezetősége nevében, mert ez az alkalom nem egy magán kezdeményezés, hanem vezető testvéreinkkel együtt terveztük be. Ahogyan a meghívón olvasható, minden kedves testvért aki szívén viseli a gyülekezete misszióját, nagy szeretettel várjuk!

ÚJ ESEMÉNYEK AZ ÚJ ÉVBEN

Vasárnap délután volt, január 13-án. Vonatra kellett üljek és Bukarestbe mentem, mivel másnapra az Asociatia Alege Viata igazgatója gyűlésre hívott össze néhányunkat. Pontosan nem is tudtam milyen jellegű lesz ez a gyűlés, de örültem, hogy az év kezdetén találkozhatok néhánnyal a volt kollégáim közül. Bár az elmúlt két és fél évben előbb munkanélküli segélyen, majd előre hozott nyugdíjasként szerepeltem, a misszió vezetői nem feledkeztek meg rólam, ha valami fontosabb esemény volt értesítettek és elmehettem az alkalmakra. Hétfő reggel kilenctől kezdődött a gyűlés, de a vonatom több mint két órai késéssel ért be, úgyhogy szinte dél volt amire oda érkeztünk. Igen, a vonaton tudtam meg, hogy szatmári kollégám Ticu Balint is ott van, ezért együtt mentünk az irodák felé. A jövőről volt szó, hogyan tovább? Új stratégiát kell kidolgozni minden misszionáriusnak, ezen még dolgozom  jómagam is, hogyan tovább a magyar részen, de nemsoká kész leszek és feltöltöm ide a blogra is. Szintén ezt az alkalmat kihasználva, a gyűlés végeztével maradt még egy órám. A személyzeti osztályt kerestem meg és visszaállítottam a munkaviszonyomat a missziónkkal, úgyhogy újra teljes idejű munkás vagyok, de nyugdíjas is. Ameddig az Úr erőt és egészséget ad az életben, akarok tovább szolgálni az Ő munkájában. A tavaly nyár óta ezért imádkoztunk, döntenünk kellett, visszamegyünk-e a Vajdaságba, vagy pedig itthon fogjuk az Urat szolgálni? Vissza nem tudtunk menni amiatt mert előzőleg mind a két télen az itthoni missziónk, az Alege Viata fizette az autónk költségeit, az angliai 4H Misszió pedig az ottani költségeinkbe pótolt be, az itthoniaktól a Magyar Baptista Szövetségtől abszolút semmi anyagi segítséget nem kaptunk, a nyugdíjaink nagyrészt ott is felhasználtuk a költségeink fedezésére, mivel a Vajdaságba nagyon drága az élelem, sokszor átmentünk Magyarországra, hogy a konyhát feltöltsük, haza pedig azért jöttünk, hogy az autót töltsük fel üzemanyaggal. Mivel semmi biztató nem volt, ismerve a helyzetet, nem vághattunk neki. De hála az Úrnak érdemes volt várni, így itthon a Válaszd az Életet Missziótársulattal dolgozunk tovább. A következő bejegyzésnél majd többet fogok írni arról, hogy mit dolgozunk. Addig is kérünk benneteket, akik olvassátok a blogunkat, imádkozzatok értünk, hogy mindenben pontosan értsük meg Urunk akaratát. Mi is imádkozunk értetek és kívánjuk Istenünk gazdag áldásait életetekre, családotokra, szolgálatotokra, munkátokra és gyülekezetetekre, sok szeretettel Zoli és Irénke