Ismét tél a Vajdaságban

Mátyás napi hóajándék

A komlói gyülekezettel

Komlón Tamás unokánkkal

Boldog Születésnapokat!

A születésnapi tortával
Mivel már csak egy szűk hetünk van hátra, ugyanis mához egy hétre elköszönünk egy időre, imádkozzatok értünk továbbra is!

Az elmúlt hét nagy változásokat hozott az időjárással, mert errefelé két napon át, 48 óránál is többet szakadt a hó! Irénkével együtt a múlt hétvégén átmentünk még egyszer amíg itt vagyunk meglátogatni a gyermekeinket Pécs Somogyon. Leventét hátra hagyva házőrzőnek szombaton délelőtt elindultunk Horvátországon átvágva Pécs felé. Útközben megálltunk Bezdán, a Kapitány Károly és Saroltáékat meglátogatni, akikkel a Felejthetetlen Hétvégén ismerkedtünk meg. Somogyon nagy örömünk volt, Irénke és Zsófia együtt ünnepelték a születés napjukat, ilyen még nem sikerűlt eddig sohasem. Vasárnap reggel a Tamás unokánkkal átmentünk Komlóra, az ottani testvérekkel töltöttük a napot, majd estére tértünk vissza az esti alkalomra Somogyra. Íme pár kép onnan!

Kiáltó szó a pusztában

Ahogy már egy korábbi bejegyzésemben említettem, a Vajdaság az a hely ahol nagy szükség van egy szellemi ébredésre. Többfelé, több emberrel beszélgetve az ébredés szükségéről, nem értik mit is akarunk mondanni! Kínaiul hangzik nekik az, hogy ébredés, mert soha nem láttak, soha nem tapasztaltak, soha nem kóstolták! Eszembe jut ilyenkor: "érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr" , igei felszólítás, ami biztatás arra, hogy a lehetősége nyitva áll mindenki előtt, de ki az aki ki is akarja ezt próbálni? - mert csak annak lehet benne igazán része.Azt beszélték arra mifelénk amikor az ébredés volt az Oláh Liviu lelkipásztor testvérünk által pásztorolt gyülekezetbe, hogy megkérdezték tőle, hogy lehet-e máshol is ébredés, és hogyan? Azt válaszolta:"- igen, lehet, ha hazamentél, bemész a szobádba, bezárod az ajtód magadra, a szobád közepére rajzolsz egy kört, oda letérdelsz és imádkozol mindaddig amíg ott a körön belűl lesz ébredés, és ha ott lett, utánna lesz azon kivűl is".Bemerítő János belekiáltott valamikor Júdea pusztájába  "térjetek meg, mert közel jött hozzátok az Isten országa!" Ezékielnek azt parancsolta az Úr, hogy prófétáljon a megszáradt, élettelen, széttszórt csontoknak, hogy életre keljenek, majd a Léleknek kellett prófétálnia és hívni, hogy jöjjön a megölettekbe, hogy megéledjenek, és úgy lett. Óh bár ma is hallanák meg a kiszáradt, kiaszott helyek az Úr szavát, bárcsak a megöletett, élettelen tetemek megelevenednének, hívjuk a Lelket, hogy lehelje az életet a holtakba, hozd el Uram az ébredést ide a Vajdaságba, hogy az itteni gyülekezetek megismerjék a Te nagyságodat!

Februári szolgálatok

Ahogy a múltkori bejegyzésemben említettem, közeledik a három hónapos szolgálatunk vége. Szívemben sok félelemmel gondolok arra, vajon mit mond az Úr erről az itt eltöltött időről? Megelégedéssel vagy megróvással néz reánk? Mit mondanak majd a testvérek amikor elbúcsúzunk tőlük, mit mond Nyúl Zoltán lelkipásztorunk, csak másodlagos fontosságú Ő utánna! Amíg még itt vagyunk szeretnénk hasznos szolgái lenni Urunknak, ezért imádkozunk, és Benneteket is kérünk, hogy imádkozzatok velünk együtt! Úgyszintén arra is kérünk, hogy a Leventével együtt látható fiatalemberért a Kovács Árpiért imádkozzatok, hogy az Úr avatkozzon be az életébe és szánja oda életét véglegesen az  Úrnak és tapasztalja meg Jézus Krisztus valóságát, hogy megszilárduljon Krisztusban és az itteni gyülekezet építő tagjává váljon. Köszönjük!

Visszafelé számolva

Igen, el kellett kezdjük, mert ez a valóság.De ez nem valami virtuális valóság, hanem valódi. Két hónapja elmúlt amióta itt vagyunk, és mintha csak tegnap jöttünk volna. Amikor ide jöttünk a Baricsán házaspár leköszönőben volt, bemerítés volt, aratás a több rendbeli vetés után. Amikor némelyek a képeket látták közületek azt kívántátok, hogy amikor három hónap után elmegyünk akkor is legyen bemerítés, aratás. Hát erre nem számíthatunk a mi leköszönésünkkel, mert aratás után szántani kell, szántás után pedig főleg az őszi mélyszántás esetén következik a téli pihenő időszak, amikor a talajnak regenerálódásra van szüksége. Amióta itt vagyunk mi többnyire szántottunk, de vetni is vetettünk, ámde idő kell amíg a vetés kikél, növekszik, szárba szökik és kalászt hoz, majd beérik.

A képen a kishegyesi csoport látható ahol vasárnap amikor a Sallai házaspár itt volt és szolgálhattak ők is feléjük. Kérünk szépen mindnyájatokat, hogy imádkozzatok a második képen látható Jánosért és a felesége Rózsáért,aki nincs a képen, az Éva és Zoli akik karácsony óta rendszeresen járnak az alkalmakra. Tegnap este hallhattuk Zolit először hangosan imádkozni, de elámultam ahogy imádkozott.Világos lett előttem, hogy nem az első imádsága, amikor Istennel beszélgetett. Kérünk benneteket, imádkozzatok értük, hogy a magvetés kikelve szárba szökjön, gyümölcsöt teremjen. A felső képen látható Hajdu Istvánért is imádkozzatok, ő és a felesége be vannak merítve, de az ősszel jött vissza másfél év kimaradás után. Adjon az Úr állhatatosságot nekik, meg a csoport többi tagjának is.Testvéreink imádkozzatok értünk! Tapasztalni szeretnénk veletek együtt a 126.Zsoltár 5. versét: "Akik könyhullatással vetnek vigadozással aratnak majd..."  Zoli és Irénke

A múlt hétvégéről

Nem sikerűlt befejezni a legutóbb sem, mert valami miatt megint abba kellett hagyjam, de ma este még újra írok pár sort, újra rakok még fel pár képet. Amit nem írtam le annyira részletesen, hogy a legnagyobb áldást jelentette nekünk az Úrtól az, hogy eljöttek drága testvéreink, kollégáink akikkel együtt szolgálhattunk utoljára a Hargita Tábornál tavaly nyáron a tini héten, Sallai Jakab és felesége Mária és Erdő Levente. Együtt lehetett a csapat egy része és együtt szolgálhattunk megint, ha nem otthon akkor most itt az idegenben.
Levente aki együtt jött Jakabékkal, de itt maradt, hogy az itteni fiatalokkal dolgozzon a jövőben, mert erre is nagy szükség van itt. Kérünk benneteket drága testvéreink, hogy imádkozzatok valamennyiünkért, hogy a hátra levő egy hónapot megáldhassa a mi Urunk, hogy úgy idősebbek mint fiatalok megtérhessenek, eljussanak a végleges döntésig, a gyülekezetekben  elkezdődjön egy szellemi ébredés ami itt soha nem volt amióta magyarok léteznek a Vajdaságban.Köszönjük mindazoknak akik imáitokban hordtatok bennünket, akik anyagilag is hozzájárultatok ahhoz, hogy ez a hétvége ennyi áldással lett tele, jutalmazzon meg Benneteket a mi Urunk örök élettel, és adja meg, hogy megtapasztalhassátok vetésetek dicsőségét megsokszorozva már itt is.  Testvéreitek         Zoli és Irénke

FOLYTATÁS

Az előbb abba kellett hagyjam, mert valami fontos tennivaló jött közbe, ami itt nagyon megszokott nekünk. Valaki betoppan, beszélgetni, imádkozni kell vele, erre állandóan készen kell legyünk. Azzal szeretném röviden folytatni ami az előbb lemaradt, hogy a résztvevőkről írjak pár sort, akik itt voltak és sikerűlt velük ismerkedni a szünetekben. Egy tanár házaspár Bezdánról, akikkel nagyon jó beszélgetésünk volt szombaton az ebédszünetben, akiknek bemutathattuk a FÉK programot, a tankönyvet is odaadhattam, hogy nemsoká majd találkozzunk és beszélgessünk arról, hogy milyen lehetőség lenne az itteni iskolákban használni. Kérünk imádkozzatok értük és miértünk is. Még néhány kép az alkalmakról. Itt az elsőn a bal sarokban ők vannak.

Egy csoport kép a szombati alkalmon akik voltak, de nem tudott mindenki úgy oda állni, hogy láthatóbb legyen










Azok kedvéért mondom el, akik nem sokat tudnak egy ilyen alkalomról, hogy arra megy ki, hogy először is bibliai tanítást kapjunk a családi életről, igazítsuk életünket az eredeti képhez ami meg lett adva az ígében, ismerjük el, hogy még ha jól mennek is dolgok, mindig lehet jobban, mert a jónak az első számú ellensége nem a rossz, hanem a jobb. Félünk a változtatástól ez a valóság, az új dolgok nemcsak a meg nem tért, de a már megtért családok számára is eléggé viszolygósak lehetnek. Imádkozzunk azért, hogy történjenek igazi változások úgy a már megtért mint a kereső családok, egyének, fiatalok életében!

BESZÁMOLÓ A FELEJTHETETLEN HÉTVÉGÉRŐL

Nagy várakozással, sok készülődéssel és az erdélyi csapat megérkezésével péntek délután, mégis eljött amire vártunk. A házaspárok, egyedűl állók, és fiatalok számára tervezett hétvége elkezdődött péntek este február 4-én. Erre az alkalomra többnyire csak a helybeliek jöttek el, a lelkipásztor család és velük még néhányan Pacsérról. Ezen az estén csak egy bevezető és ismerkedés volt, mindenki három-négy dolgot mondott el magáról, hogy mások is megismerjék, majd nyolc óra tájt befejeztük. Másnap reggelre sokan érkeztek, mivel a meghívókat amiket készítettünk az internetre is fel lettek téve, 110 darabot pedig kézbe adtunk ismerőseinknek, akik közűl elég sokan eljöttek. Nekünk nagy öröm volt azok akik éppen itt a legalsó képen látható a Tóth Péter és Mónika akik együtt jöttek az alkalomra, ők a Farkas házaspár rokonai akik nemrég költöztek Bácskossuthfalvára, de együtt most voltak először. Az alkalmakon péntektől vasárnap estig, több mint 80 személy vett részt, több mint 20-25 fiatal, és 15 egyedűl álló.Néhány kép ezekről az alkalmakról.
Majd szombaton este következett a romantikus vacsora, amikor a férjek egy szál rózsával köszönthették feleségüket és a megírt szerelmes levelet kicserélhették, amit egymásnak kellett megírniuk. Felejthetetlen pillanatok voltak ezek.Imádkozzunk, hogy mindazok akik innen helyből, vagy Pacsérról, Kishegyesről, Csantavérről, Szabadkáról, Bezdánról, és még másfelőlről eljöttek, Isten Szelleme munkálhassa a szivüket tovább, elvégezhesse a szükséges változást mindnyájukban.