2012. március 26., hétfő

ISMÉT A VAJDASÁGBAN

Ahogyan az utolsó bejegyzésem alkalmával jeleztem, hogy készülünk a Vajdaságba, azóta már itt vagyunk negyedik napja. Igen, itt vagyunk, és méghozzá öten jöttünk! Csodálatos a mi Urunk, az Ő útjai kikutathatatlanok, sokszor felfoghatatlanok és nem értjük meg azokat. Indulásunk utolsó előtti napján történt, amikor már letettünk arról, hogy valaki jönne velünk, mégis visszajelzett a Piroska, hogy eljönne. Örültünk nagyon ennek a hírnek. Igyekeztünk dolgainkat lerendezni, hogy minden akadály nélkül eljöhessünk, és éppen amikor szerdán délután a kertből jól elfáradva tértünk haza, csengett a telefonom és Dani Eunikával néhány perc múlva ott voltak nálunk. Rájuk kérdeztünk egyenesen, ha dolgoznak, milyen az időbeosztásuk, ezután abba egyeztünk meg, hogy másnapig eldöntik, hogy jöjjenek-e velünk most erre az útra. Piroskát vissza is hívtam, hogy megbeszéljék az útjukat Nagyváradig, aztán pénteken délelőtt tíz óra körül el is indultunk. Mivel még mindig nincs fényképezőgépem, de talán holnapra igen, ezért fotókat csak a következő bejegyzéskor teszek majd fel. Addig gondolkozzatok, kik is akikről itt írok? Ugyanakkor imádkozzatok értünk, mert itt dúl egy csúnya virrusos járvány. Irénke ma egész nap az ágyba maradt, nem bír felkelni, lázas, köhög, a végtatjai fájnak. Köszönjük imáitokat, az Úr áldjon meg benneteket! -hittestvéreitek Zoli és Irénke

2012. március 17., szombat

ITTHON ERDÉLYBEN ÚJRA EGY IDEIG

Február utolsó napján, szerdán este haza kellett jöjjünk, mert Irénke rosszul érezte magát egy ideje. A testvérek megpróbáltak segíteni, de nem sok eredménnyel, emiatt döntöttünk így. Azóta szinte a jó két heti időszak amit itthon töltöttünk sok lótás - futással telt el, kicseréltem a jogosítványomat is közben, mert lejáróban volt. A jövő pénteken ha az Úr is úgy akarja és élünk szeretnénk visszamenni egy rövidebb időre, reméljük csak lesznek még valakik akik elkísérnek bennünket.Mivel éppen csak viszontlátásra köszöntünk el, nem is búcsúzkodtunk, ezért akik visszavárnak, a lelkipásztorok és a gyülekezetek, idősebbek, fiatalabbak, barátkozók és testvérek, alig várjuk, hogy tényleg újból találkozzunk ez után az időszak után megint.