ISMÉT A VAJDASÁGBAN

Ahogyan az utolsó bejegyzésem alkalmával jeleztem, hogy készülünk a Vajdaságba, azóta már itt vagyunk negyedik napja. Igen, itt vagyunk, és méghozzá öten jöttünk! Csodálatos a mi Urunk, az Ő útjai kikutathatatlanok, sokszor felfoghatatlanok és nem értjük meg azokat. Indulásunk utolsó előtti napján történt, amikor már letettünk arról, hogy valaki jönne velünk, mégis visszajelzett a Piroska, hogy eljönne. Örültünk nagyon ennek a hírnek. Igyekeztünk dolgainkat lerendezni, hogy minden akadály nélkül eljöhessünk, és éppen amikor szerdán délután a kertből jól elfáradva tértünk haza, csengett a telefonom és Dani Eunikával néhány perc múlva ott voltak nálunk. Rájuk kérdeztünk egyenesen, ha dolgoznak, milyen az időbeosztásuk, ezután abba egyeztünk meg, hogy másnapig eldöntik, hogy jöjjenek-e velünk most erre az útra. Piroskát vissza is hívtam, hogy megbeszéljék az útjukat Nagyváradig, aztán pénteken délelőtt tíz óra körül el is indultunk. Mivel még mindig nincs fényképezőgépem, de talán holnapra igen, ezért fotókat csak a következő bejegyzéskor teszek majd fel. Addig gondolkozzatok, kik is akikről itt írok? Ugyanakkor imádkozzatok értünk, mert itt dúl egy csúnya virrusos járvány. Irénke ma egész nap az ágyba maradt, nem bír felkelni, lázas, köhög, a végtatjai fájnak. Köszönjük imáitokat, az Úr áldjon meg benneteket! -hittestvéreitek Zoli és Irénke