2013. április 29., hétfő


Nemrégen amikor ezen a környéken jártam, megcsodáltam a hegyek tetején fehérlő hótakarót, ami kitartóan sziporkázott a reggeli napfényben. Sokszor bármennyire ragyogóan tűz ránk Krisztus melegének heve, szívünk fagyos marad, mert gőgösségünk, büszkeségünk magaslatai ellen állnak az olvadást, puhítást hozó szeretet hevének. Uram kérlek prófétai szavad hadd jusson el minden szívbe, hogy minden hegy és halom szálljon alá, legyenek a bércek rónákká, emelkedjenek fel a völgyek, legyenek az egyenetlenek egyenessé, hogy minden test lássa meg a Te szabadításod! ÁMEN

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése