Visszafelé számolva

Igen, el kellett kezdjük, mert ez a valóság.De ez nem valami virtuális valóság, hanem valódi. Két hónapja elmúlt amióta itt vagyunk, és mintha csak tegnap jöttünk volna. Amikor ide jöttünk a Baricsán házaspár leköszönőben volt, bemerítés volt, aratás a több rendbeli vetés után. Amikor némelyek a képeket látták közületek azt kívántátok, hogy amikor három hónap után elmegyünk akkor is legyen bemerítés, aratás. Hát erre nem számíthatunk a mi leköszönésünkkel, mert aratás után szántani kell, szántás után pedig főleg az őszi mélyszántás esetén következik a téli pihenő időszak, amikor a talajnak regenerálódásra van szüksége. Amióta itt vagyunk mi többnyire szántottunk, de vetni is vetettünk, ámde idő kell amíg a vetés kikél, növekszik, szárba szökik és kalászt hoz, majd beérik.

A képen a kishegyesi csoport látható ahol vasárnap amikor a Sallai házaspár itt volt és szolgálhattak ők is feléjük. Kérünk szépen mindnyájatokat, hogy imádkozzatok a második képen látható Jánosért és a felesége Rózsáért,aki nincs a képen, az Éva és Zoli akik karácsony óta rendszeresen járnak az alkalmakra. Tegnap este hallhattuk Zolit először hangosan imádkozni, de elámultam ahogy imádkozott.Világos lett előttem, hogy nem az első imádsága, amikor Istennel beszélgetett. Kérünk benneteket, imádkozzatok értük, hogy a magvetés kikelve szárba szökjön, gyümölcsöt teremjen. A felső képen látható Hajdu Istvánért is imádkozzatok, ő és a felesége be vannak merítve, de az ősszel jött vissza másfél év kimaradás után. Adjon az Úr állhatatosságot nekik, meg a csoport többi tagjának is.Testvéreink imádkozzatok értünk! Tapasztalni szeretnénk veletek együtt a 126.Zsoltár 5. versét: "Akik könyhullatással vetnek vigadozással aratnak majd..."  Zoli és Irénke