MINDEN JÓ HA JÓ A VÉGE !!!

Örömünnep volt

 Így szoktuk mondani, de így is van, mert számit az, ahogyan valami véget ér! A tavalyi év végére, bár nagyon vegyes volt, novemberbe még kórházba, majd a kórházból egy rendezvényre, aztán a Vajdaságba, onnan Budapestre a Petra unokánk bemerítésére, és sorolhatnám tovább.
 De az év végére érve sok örömbe volt részünk egymás után, míg Nagykárolyba fejezhettük be az évet. Sokat hallottunk ennek előtte Soproni János testvérünkről, de most találkozhattunk is velük, mert feleségével Máriával ott voltak, együtt mentünk át az Újévbe. János testvérünk meghaladta a nyolcvan évet, de még fiatalos, vidáman pengeti a gitárját. Ezen az éjszakán, bejelentette, hogy a legénykori szaxafonja nemrégen tért meg,
mostmár az Urat dicsőíti. Amiután Máriával több éneket elénekeltek eggyütt, elővette a régi hangszert, és egy éneket játszott el rajta az Úr dicsőségére.
Övé legyen a hála az Ő nagy hatalmáért!

Az öröm folytatódott a Soproni házaspárral

A megtért szaxafon megszólalt az Újévben