Amióta a legidősebb fiunk megnősült, még egyszer sem sikerült velük töltsük mindeddig a karácsonyt. Ez amiatt van, mivel ő lelkipásztor lett nyomban amiután megházasodott, mint minden pásztor, az ünnepeken és vasárnaponként a legelfoglaltabb. Ebben az évben, bár a Vajdaságba vagyunk mi is missziós szolgálaton, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az ünnep egy részére hozzájuk. Ezért még pénteken, december 23-án elmentünk és vasárnap délig, a karácsony első napjának feléig ott voltunk. Öröm volt számunkra találkozni velük, látni a négy csemetét, majd ebéd után visszatértünk Bácskossuthfalvára. Mivel itt ez volt az első alkalom, nagyon sokan begyűltek, telve volt a terem, talán nyolcvanan is lehettek a gyerekekkel együtt. De történt egy nagyon szomorú dolog, ami nekem nagy gondot okozott. Elromlott a fényképezőgépem, és bármennyit is próbálkoztam, a memória kártyát nem ismeri fel, nem tudtunk egyetlen képet se készítenni az alkalomról, pedig nagyon szép volt, a sok gyermeket látni, hallgatni szolgálatukat, örülni velük együtt. Melehet, hogy nem is lehet helyre hozni? Ki tudja? Holnap meg kell próbáljak valakit találni, hátha tud segítenni! Imádkozzatok értünk testvéreink, a sok új hallgatóért, hogy maradjanak meg, térjenek meg, épüljenek be a gyülekezetbe. Hozd el Uram a Vajdaságba az ébredést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése